Minden Hellsing rajongónak "paradicsom" ez az oldal !!!!!!

Vlad munténiai uralkodó önkényes, szigorú és kegyetlen volt. Uralma rányomta bélyegét a korra és kortársaira, akik Tepesnek (Karósnak) nevezték el. Ami az általa előszeretettel használt kínzási és kivégzési módszert illeti − a karóba húzást −, nem ő a találta ki:  akkoriban széles körben használták főleg az ottomán birodalom területén, de Európa egyes részein is.

A Drakula név, amelyen irodalmi források sokaságának köszönhetően ismertté vált, a vérengző rémuralkodó prototípusa lett. Eredetileg Vlad Tepes apját hívták Vlad Draculnak (Dracul = Ördög) a kor lovagi szervezetéből, a Sárkány Rendjéből eredendően. A fia, Vlad Tepes lett az „Ördög fia”: Draculea, Dracula.

„Drakula” tehát Vlad Dracul (1436-1442, 1443-1447) második fia, Öreg Mircea (Mircea cel Batran) unokája, Moldva uralkodójának, Nagy Istvánnak (Stefan cel Mare) unokatestvére. 1442-1448 között a törökök túsza volt,  ugyanis a bevett szokás szerint a trónon levő uralkodó az egyik fiát mindig Konstantinápolyba küldte, hogy ezzel biztosítsa a török Porta iránti engedelmességét.

Szabadulása után egy ideig Moldvában és Erdélyben vándorol (1449-1456), és várja a kedvező pillanatot, hogy elfoglalja Havasalföld trónját. Végül háromszor is hatalomra jut Havasalföldön: 1448 őszén, 1456-1462 között, végül 1476 november-decemberében. 1462-ben, miután ismét elhagyja a trónt, Tepest elfogják és Budán bebörtönözik Korvin Mátyás magyar király rendelete értelmében, és fogva tartják egészen 1475-ig. Utolsó uralkodása rövid ideig tart. 45 éves, amikor a törökök, a bojárok és a trónon őt követő Laiota Basarab hathatós segítségével merénylet áldozata lesz.

Drakula valós arca

A Tepes által elkövetett kegyetlenségekről szóló rémtörténeteket az erdélyi szászok terjesztették, akiket kereskedelmi kiváltságaikban sújtott a munténiai uralkodó. De tekinthetjük úgy is, hogy Vlad Tepes nem tagadhatta meg a kort, amiben élt: akkoriban a kegyetlenség az uralkodók mindennapos eszköze volt ahhoz, hogy céljaikat elérjék.

A belpolitikát illetően Tepes megpróbálta megszűntetni a tolvajlást, és biztosítani az utak és az áruk biztonságát. Ugyanakkor az általa hozott intézkedések a központi uralom megerősödését szolgálták, ami elkerülhetetlenül összeütközéshez vezetett a nagybojársággal (román nemességgel). Tény, hogy az uralkodó elnyomta ellenfelei némelyikét pár erőszakossá vált konfliktusban. A bojárság által adott katonai segítség helyett Tepes inkább a nagy hadsereget hívta össze tömegesen mozgósítva a lakosságot a török elleni harcra. Az uralkodói tanácsba pedig olyanokat vont be, akik a kis- és középbojárok soraiból, kevésbé ismert családokból származtak, és nem tűntek fel más uralkodók idején.

Miután az országon belül a hatalmát megerősítette, az uralkodó megtagadta az adó fizetését, és a Duna déli szakaszán törökellenes kampányba fogott 1462-ben. Válaszként egy közel 100.000 emberből álló csapat hatolt be Havasalföldre II. Mohamed szultán, Konstantinápoly meghódítójának személyes vezetése alatt. Vlad Tepes bátorságát fémjelzi az a híressé vált éjszakai támadás, amelyet csupán 20- 30.000 emberből álló csapat élén vezettett a többszörös túlerőben lévő tábor ellen azzal a céllal, hogy meggyilkolják a szultánt. Sajnos a támadás fő célkitűzése kudarcba fulladt, de sikerült pánikot kelteni a török seregben. Ezután Tepes visszavonult Erdélybe, és segítséget kért a magyar királytól, Korvin Mátyástól